-Asszem lassan eljön a szüret ideje- motyogta maga elé Zöldike miközben egy érett szőlőbogyót csippentett le az egyik szőlőtőkéről.
– De hiszen ez egy olaszrizling! Ennek még nem szabadna érés közelében sem lennie! Na hát nem mondom szép kis évjárat, minden egyszerre akar érni, mondom jó kaotikus szüret lesz!
– Mi van a tesókám az Olaszrizlinggel?- kukkantott ki az olaszrizling lombozata közül egy méreten aluli csirke.
– Érik- hangzott a rövid válasz.
– Na hát az már csak nem baj? Bár ahogy a bánatos orcádat elnézem, neked még az édes szőlő is savanyú.
– Rendnek kell lennie! Először érjen a Muskotály, aztán a Rizlingszilváni aztán az Sauvignon, aztán jöhet a Rizling.- mondta komolyan a borász madár.
– Aha, rendnek… jártál mostanában a pincédbe? Az ott rend?
-Rend? Az maga a káosz! De a zseni uralkodik a káosz felett!- harsogta és vágott őrült zseni képet zöld madár.
– Na de elsőnek csak a muskotályok jönnek ! A sárga és az Oti kíváncsi leszek mi lesz belőlük. Ráadásul a Sárga meszes talajon terem, mihez még nem volt szerencsém az Ottonel pedig a Halom hegyen vulkanikus talajon, és ezzel a kombinációval még nem találkoztam. Úgyhogy, kalandra fel!
– Leányka mondta hogy lesz bubis változat is. Így van?- kérdezte Csibe.
Bezony lesz ám és olyan finomságos lesz hogy megnyalják mind a tíz ujjukat utána a városi népek!
Ezzel a zöld madár elviharzott. Megpróbált olyan sebesen menni,hogy elkaphasson egy-két tovaillanó gondolatfoszlányt. Az egyiket utolérte.
-Frizzante muskotályból!-kiáltotta.
Még jobban begyorsított:
-Juhfark!
– Szürkebarát!
– Három rigó cuvée!
– Azt a mindenit de kreatív voltam!- lassított le zöldike az ámulva fejét csóváló kiscsirke előtt.
– Indul a 17-es szüret!- kiáltotta a zöld madár.
– Úgy nézem jó móka lesz- mondta a csirke, és ezzel elindultak a pince felé.
