Mese a Halom hegyről

A Földünk ősöreg. Annyira öreg, hogy azt Mi csak egy nagyon-nagy számmal tudjuk a korát leírni. Aztán csak bámuljuk azt a számot a sok nullával a végén…5000000000 , ötmilliárd év….Hűha!
Ehhez képest a Halom-hegy zsenge korú, csak ötmillió éves. Akkoriban sekély tenger hullámzott itt, amiben Balázs fiam kedvencei pörgekarúak, rudista kagylók, meg egyéb tengeri herkentyűk éltek. Ezek voltak szívesek megkövülni, hogy nyomaik keresésével szórakozzunk és tanuljunk.

De hogy is lett ide ez a bucka?

Hát úgy, hogy a jó Afrikai kontinens gondolt egyet és elkezdett hozzádörgölőzni Európához. Ez úgy lehetséges, hogy ezek a szilárd földdarabok a Földünk belsejét alkotó olvadt lávatengeren uszikálnak, és bizony össze koccannak néha.

Tehát Afrika mocorogni kezdett amitől az alattunk levő kőzetlemez, ami már egyébként is elég vacak állapotban volt elkezdett repedezni. A repedések mentén pedig az igen meleg folyékony kőzet elindult a felszín felé.

Ebből aztán lett ribillió, ugyanis a felszínt borító tenger a felszínhez közel eső részt jól átáztatta. A két őselem találkozása, illetve az így keletkező gőz hatalmas robbanások formájában tört a felszínre. A robbanások a föld felső rétegét alkotó kőzeteket magukkal ragadva kör alakú halmokat raktak a felszínre.

Idővel aztán a forró, folyékony bazalt a felszínre jutott, és kitöltve a gyűrűt lávatavat alkotott. Amikor aztán ez kihűlt, bazalttá változott készen is lett a vadonat új hegy.
Az idő meg az elemek , na meg legújabban az ember alakítja fizimiskáját, így alakult ki a Mi hegyünk, a Madaras Pince otthona, a Halom-hegy.

Megosztás másokkal