Madaras Blog

Mese a kiscsibéről

 

Mese a kiscsibéről

Történt egyszer a Halom hegyen, ami mint tudjuk az Óperenciás tó partján van, de még az Üveghegyeken innen, hogy a kis Csibe átlépte a Madaras királyság határát. Tette ezt ügy, hogy nem is tudott róla, mert egyrészt még eddig egyáltalán nem hallott erről a királyságról, másrészt azt a határkövet, ami a birodalom határát jelezte oly szépen befutotta a vadszőlő, hogy látni sem lehetett.
De mit is keresett egyedül ez a kis madárporonty a Halom hegyen? Hát bizony új hazát keresett, mert az előzőben a csibe szóhoz túl gyakran ragasztották hozzá, hogy leves. És ettől a mi kis Csibénknek elég nyomasztó gondolatok keletkeztek a kicsi, de roppant éles agyacskájában. Gondolatok az élet értelméröl. A kérdést nem tudta pontosan megfogalmazni, de a válasz, hogy „leves” nyugtalantotta, és arra sarkallta, hogy útnak induljon, háta mögött hagyva a leveses országot a közelinek látszó, de messzinek bizonyuló hegy felé vette az irányt.
Már jócskán fennt járt a napocska az égen amikor különös növények közé ért a mi kis csibénk. A növénykék szépen sorban nőttek és fura csupa cikk meg cakk szegélyezte leveleik közül zöld bogyók kandikáltak ki. Meg egy zöld madár. Kandikált ő is , vagyis a kis jövevényt nézegette érdeklődve. Csibe buzgón rakosgatta pálcika lábait egymás elé és közben nézegette a szimpatikus növényeket. Aztán abban a pillanatban ahogy meglátta a zöld madarat megbotlott egy faágban, és hasra esett.
-Leves-nyögte a kis madárfióka.
-Leves?-kérdezett vissza a zöld madár.
_Éhes vagy?-kérdezte, majd mire nem kapott választ csak egy borzongással válaszolt a csibe, megpróbálta még néhány nyelven.
-Tienes hambre?- próbálta először, mert szerette ennek a távoli országnak a nyelvét, és szeretett is azzel kicsit dicsekedni, hogy tud néhány szót. Mivel a kis csirke válaszképp csak forgatta a szemeit megpróbálta még néhány nyelven. A kiscsibe érdeklődve hallgatta, majd amikor a Zöldike, -merthogy persze, hogy ő a zöld madár-kifogyott az ismert nyelvekből, megszólalt.
-Nyiha honyiványó!
Zöldike majd lepottyant meglepetésében.
-Zuluul van-magyarázta a csirkefi
-Áááá, zoluul- válaszolta, majd mivel sejtelme sem volt arról kik és hol beszélnek igy témát váltott.
-Mi járatban?
-Új hazát keresek-válaszolta Csibe
-A régit talán kinőtted?-kérdezte szemtelenül Zöldike
-Nem, dehogy,…. ez jónak tűnik-folytatta elmélázva, majd megkérdezte
-Esztek ti itt levest?
-Iiiigen-válaszolta Zöldike , közben nagy erőfesztéssel próbálta követni az eseményeket.
-És milyet? Úgy értem miből késztetek levest?
–Borsóból leginkább, aztán meg zöldségekből, répából, zellerből…Hagymából krémlevest- sorolta a zöld madár.
-Csibéből nem?
-Úgy érted belőled? Ember, akarom mondani Madár, mi is madarak vagyunk! Nem eszünk más madarat! Azaz Királyleányka ember, de Ő meg vega.
– Kell nálatok letelepedési engedély?- érdeklődött Csibe
-Igen, az enyém, és meg is kapod, ha tudsz és szeretsz dolgozni a szőlőben, pincében.
-Szeretek dolgozni, bár még nem voltam Pincében és nem tudom mi a Szőlő, de nem fogsz csalódni bennem.
-Először is kellene neked egy rendes szőlőfajta, azt hiszem az olaszrizling pont neked való. Öreg, és bölcs szőlő, és épp olyan kicsik a bogyói, mint amilyen te vagy.
-Italische Reisling-kiáltott fel a Csibe-ez tetszik!
-Hé, ez nem olasz!-kiáltott rá Zöldike, -Igaz az Olaszrizling sem olasz…, ja meg nem is rizling- dünnyögte maga elé. Aztán az infantilis kiscsibére pillantott aki fel-le ugrált a szőlőtőkére.
-Ja , és amúgy meg Welschrizling-morfodirozott tovább a szőlőfajták nevezéktanán a zöld madár.
-Grasevino-csipogta a Csibe, majd a meghökkent Zöldikét hátba vágva tovább csicsogott. -Attól, hogy nem ismerem , még hallottam róla!
-Na gyere te tudós, vagy tudálékos kismadár, bemutatlak a többieknek-mondta Zöldike, majd egymás hátát lapogatva, mint két régi barát, megindultak a Pince felé.

Read more...

Szüreti mese

-Asszem lassan eljön a szüret ideje- motyogta maga elé Zöldike miközben egy érett szőlőbogyót csippentett le az egyik szőlőtőkéről.
– De hiszen ez egy olaszrizling! Ennek még nem szabadna érés közelében sem lennie! Na hát nem mondom szép kis évjárat, minden egyszerre akar érni, mondom jó kaotikus szüret lesz!
– Mi van a tesókám az Olaszrizlinggel?- kukkantott ki az olaszrizling lombozata közül egy méreten aluli csirke.
– Érik- hangzott a rövid válasz.
– Na hát az már csak nem baj? Bár ahogy a bánatos orcádat elnézem, neked még az édes szőlő is savanyú.
– Rendnek kell lennie! Először érjen a Muskotály, aztán a Rizlingszilváni aztán az Sauvignon, aztán jöhet a Rizling.- mondta komolyan a borász madár.
– Aha, rendnek… jártál mostanában a pincédbe? Az ott rend?
-Rend? Az maga a káosz! De a zseni uralkodik a káosz felett!- harsogta és vágott őrült zseni képet zöld madár.
– Na de elsőnek csak a muskotályok jönnek ! A sárga és az Oti kíváncsi leszek mi lesz belőlük. Ráadásul a Sárga meszes talajon terem, mihez még nem volt szerencsém az Ottonel pedig a Halom hegyen vulkanikus talajon, és ezzel a kombinációval még nem találkoztam. Úgyhogy, kalandra fel!
– Leányka mondta hogy lesz bubis változat is. Így van?- kérdezte Csibe.
Bezony lesz ám és olyan finomságos lesz hogy megnyalják mind a tíz ujjukat utána a városi népek!

Ezzel a zöld madár elviharzott. Megpróbált olyan sebesen menni,hogy elkaphasson egy-két tovaillanó gondolatfoszlányt. Az egyiket utolérte.

-Frizzante muskotályból!-kiáltotta.

Még jobban begyorsított:

-Juhfark!

– Szürkebarát!

– Három rigó cuvée!

– Azt a mindenit de kreatív voltam!- lassított le zöldike az ámulva fejét csóváló kiscsirke előtt.

– Indul a 17-es szüret!- kiáltotta a zöld madár.

– Úgy nézem jó móka lesz- mondta a csirke, és ezzel elindultak a pince felé.

Read more...

Mese a Halom hegyről

A Földünk ősöreg. Annyira öreg, hogy azt Mi csak egy nagyon-nagy számmal tudjuk a korát leírni. Aztán csak bámuljuk azt a számot a sok nullával a végén…5000000000 , ötmilliárd év….Hűha!
Ehhez képest a Halom-hegy zsenge korú, csak ötmillió éves. Akkoriban sekély tenger hullámzott itt, amiben Balázs fiam kedvencei pörgekarúak, rudista kagylók, meg egyéb tengeri herkentyűk éltek. Ezek voltak szívesek megkövülni, hogy nyomaik keresésével szórakozzunk és tanuljunk.
De hogy is lett ide ez a bucka?
Hát úgy, hogy a jó Afrikai kontinens gondolt egyet és elkezdett hozzádörgölőzni Európához. Ez úgy lehetséges, hogy ezek a szilárd földdarabok a Földünk belsejét alkotó olvadt lávatengeren uszikálnak, és bizony össze koccannak néha.
Tehát Afrika mocorogni kezdett amitől az alattunk levő kőzetlemez, ami már egyébként is elég vacak állapotban volt elkezdett repedezni. A repedések mentén pedig az igen meleg folyékony kőzet elindult a felszín felé.
Ebből aztán lett ribillió, ugyanis a felszínt borító tenger a felszínhez közel eső részt jól átáztatta. A két őselem találkozása, illetve az így keletkező gőz hatalmas robbanások formájában tört a felszínre. A robbanások a föld felső rétegét alkotó kőzeteket magukkal ragadva kör alakú halmokat raktak a felszínre.
Idővel aztán a forró, folyékony bazalt a felszínre jutott, és kitöltve a gyűrűt lávatavat alkotott. Amikor aztán ez kihűlt, bazalttá változott készen is lett a vadonat új hegy.
Az idő meg az elemek , na meg legújabban az ember alakítja fizimiskáját, így alakult ki a Mi hegyünk, a Madaras Pince otthona, a Halom-hegy.

Read more...