Mese a kiscsibéről

Posted by: Fogl János Category: Egyéb Comments: 0 Post Date: 2017-11-12

 

Mese a kiscsibéről

Történt egyszer a Halom hegyen, ami mint tudjuk az Óperenciás tó partján van, de még az Üveghegyeken innen, hogy a kis Csibe átlépte a Madaras királyság határát. Tette ezt ügy, hogy nem is tudott róla, mert egyrészt még eddig egyáltalán nem hallott erről a királyságról, másrészt azt a határkövet, ami a birodalom határát jelezte oly szépen befutotta a vadszőlő, hogy látni sem lehetett.
De mit is keresett egyedül ez a kis madárporonty a Halom hegyen? Hát bizony új hazát keresett, mert az előzőben a csibe szóhoz túl gyakran ragasztották hozzá, hogy leves. És ettől a mi kis Csibénknek elég nyomasztó gondolatok keletkeztek a kicsi, de roppant éles agyacskájában. Gondolatok az élet értelméröl. A kérdést nem tudta pontosan megfogalmazni, de a válasz, hogy „leves” nyugtalantotta, és arra sarkallta, hogy útnak induljon, háta mögött hagyva a leveses országot a közelinek látszó, de messzinek bizonyuló hegy felé vette az irányt.
Már jócskán fennt járt a napocska az égen amikor különös növények közé ért a mi kis csibénk. A növénykék szépen sorban nőttek és fura csupa cikk meg cakk szegélyezte leveleik közül zöld bogyók kandikáltak ki. Meg egy zöld madár. Kandikált ő is , vagyis a kis jövevényt nézegette érdeklődve. Csibe buzgón rakosgatta pálcika lábait egymás elé és közben nézegette a szimpatikus növényeket. Aztán abban a pillanatban ahogy meglátta a zöld madarat megbotlott egy faágban, és hasra esett.
-Leves-nyögte a kis madárfióka.
-Leves?-kérdezett vissza a zöld madár.
_Éhes vagy?-kérdezte, majd mire nem kapott választ csak egy borzongással válaszolt a csibe, megpróbálta még néhány nyelven.
-Tienes hambre?- próbálta először, mert szerette ennek a távoli országnak a nyelvét, és szeretett is azzel kicsit dicsekedni, hogy tud néhány szót. Mivel a kis csirke válaszképp csak forgatta a szemeit megpróbálta még néhány nyelven. A kiscsibe érdeklődve hallgatta, majd amikor a Zöldike, -merthogy persze, hogy ő a zöld madár-kifogyott az ismert nyelvekből, megszólalt.
-Nyiha honyiványó!
Zöldike majd lepottyant meglepetésében.
-Zuluul van-magyarázta a csirkefi
-Áááá, zoluul- válaszolta, majd mivel sejtelme sem volt arról kik és hol beszélnek igy témát váltott.
-Mi járatban?
-Új hazát keresek-válaszolta Csibe
-A régit talán kinőtted?-kérdezte szemtelenül Zöldike
-Nem, dehogy,…. ez jónak tűnik-folytatta elmélázva, majd megkérdezte
-Esztek ti itt levest?
-Iiiigen-válaszolta Zöldike , közben nagy erőfesztéssel próbálta követni az eseményeket.
-És milyet? Úgy értem miből késztetek levest?
–Borsóból leginkább, aztán meg zöldségekből, répából, zellerből…Hagymából krémlevest- sorolta a zöld madár.
-Csibéből nem?
-Úgy érted belőled? Ember, akarom mondani Madár, mi is madarak vagyunk! Nem eszünk más madarat! Azaz Királyleányka ember, de Ő meg vega.
– Kell nálatok letelepedési engedély?- érdeklődött Csibe
-Igen, az enyém, és meg is kapod, ha tudsz és szeretsz dolgozni a szőlőben, pincében.
-Szeretek dolgozni, bár még nem voltam Pincében és nem tudom mi a Szőlő, de nem fogsz csalódni bennem.
-Először is kellene neked egy rendes szőlőfajta, azt hiszem az olaszrizling pont neked való. Öreg, és bölcs szőlő, és épp olyan kicsik a bogyói, mint amilyen te vagy.
-Italische Reisling-kiáltott fel a Csibe-ez tetszik!
-Hé, ez nem olasz!-kiáltott rá Zöldike, -Igaz az Olaszrizling sem olasz…, ja meg nem is rizling- dünnyögte maga elé. Aztán az infantilis kiscsibére pillantott aki fel-le ugrált a szőlőtőkére.
-Ja , és amúgy meg Welschrizling-morfodirozott tovább a szőlőfajták nevezéktanán a zöld madár.
-Grasevino-csipogta a Csibe, majd a meghökkent Zöldikét hátba vágva tovább csicsogott. -Attól, hogy nem ismerem , még hallottam róla!
-Na gyere te tudós, vagy tudálékos kismadár, bemutatlak a többieknek-mondta Zöldike, majd egymás hátát lapogatva, mint két régi barát, megindultak a Pince felé.